Ha közelebb van:
élesebben látni, hogy elérhetetlen

F.Á.

Kisimíthatatlan ráncú kő,
anya-világosságú szikla,
fogadj méhedbe vissza.
Tévedés volt a születésem;
én a világ akartam lenni:
oroszlán és fagyökér együtt,
szerelmes állat, nevető hó,
a szél eszméje és a magasság
széjjel csurgatott tintafoltja –
s lettem felhőbe vesző ember,
egyetlen út királya,
hamu-csillagú férfi
s amit magamban egyesítek,
rögtön megoszt, mert mulandó
s csak sóvárgásomat csigázza…
Kisimíthatatlan ráncú kő,
anya-világosságú szikla,
méhed küszöbe előtt állok.

"Csakis a véletlent foghatjuk fel üzenetként. Ami szükségszerűen történik, ami várható, ami naponta ismétlődik, az néma. Csak a véletlen szól hozzánk."

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

  Kepes Sára: ÖNÉLETRAJZ

Voltam
mérgelődő kisgyerek, dühös,
mert túlmagasra nőtt az asztal,
hol kiváncsi váza állt ugrásra készen
s leszek
múltján fogatlanul rágódó mihaszna.

Vas István - A hang

Egyszerre minden oly természetes
megbénító, ujjongó félelem.
Csak áll, a fénnyel átszőtt
ködbe les. Vár. Megmozdul.
Nem, nincs ott semmi sem.
Szégyenkezik. Elindul hirtelen.
A szél megint hűlő szívébe fúj.
Fellélegzik: nem, nincs ott senki sem.
És fájni kezd, gyógyíthatatlanul.

Fodor Ákos: Három negatív szó

nincs

semmi

baj