Kisimíthatatlan ráncú kő, anya-világosságú szikla, fogadj méhedbe vissza. Tévedés volt a születésem; én a világ akartam lenni: oroszlán és fagyökér együtt, szerelmes állat, nevető hó, a szél eszméje és a magasság széjjel csurgatott tintafoltja – s lettem felhőbe…
Ennyien olvasnak éppen
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
