"Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég,…

Kezet csak megfogni szabad...Elveszíteni vétek... Ellökni átok...Egymásba simuló kezek tartják összeaz Eget s a Világot./Albert Camus/

Most ébredek. S már hallom újra, látom, amit nem láttam az előbb: ágyam fejénél vigyázni a villanyt, kis órámban a ketyegő időt: a valóság magánya visszahódít és ami egy volt a fél éjen át, most ketté válik és mint két kísértet, nézi egymásban két élet magát.

REMÉNYIK SÁNDOR: GONDOLOK VALAKIT  Gondolok valakit, Akivel összefügg az életem. Lehet: nem ismerem, Lehet, nem fogom ismerni soha. Lehet, hogy egy más csillagon lakik. És mégis összefügg az életünk Rejtelmes, örök rendelés szerint. Nekem kárhozni kell, Romolnom…

Azt hinnéd ugyebár, meghal, aki a pöfögő, dohogó mozdony alá hajtja a sínre nyakát. Jaj, látod, a sinre feküdtem, szikrát szitál és robbanva robog fekete, szörnyű korunk. S az én testem olyan erőtlen, az én nyakam olyan fehér, az én vérem olyan piros. És megtudod-e érteni,…

"...holnap emlékforgács zuhog képzelt egemből minden földi partra,  s míg figyelem, mi miben akad el,  suhannak percek, napok, évek -   holnap arra a bizonyos   szeles tetőre lépek. "

"Gyermek vagyok, kinek lelkénMinden napfény, minden sugár átragyog,Eltemetek, elfelejtekMinden sebet, minden régi bánatot."