az a sírás várjon. Várnia kell. Sokáig, akármeddig, nem tudom. Az isten verje meg lépteid nyomát. Lábaidra, lábaidra vigyázzon.  / F.Á. /

A szenvedély, mely a mulandó izmot vaspántként kapcsolta testünk köré, hogy megízlelvén őrizzük a titkot: egy pillanatra sorsunk istené, a szenvedély majd elmúlik. A boldog percek, az éj, a kéj már senkié. Heverünk torzan, mint a páros szobrok, ha tömbjüket az idő…

Ha közelebb van: élesebben látni, hogy elérhetetlenF.Á.

Kisimíthatatlan ráncú kő, anya-világosságú szikla, fogadj méhedbe vissza. Tévedés volt a születésem; én a világ akartam lenni: oroszlán és fagyökér együtt, szerelmes állat, nevető hó, a szél eszméje és a magasság széjjel csurgatott tintafoltja – s lettem felhőbe…

"Csakis a véletlent foghatjuk fel üzenetként. Ami szükségszerűen történik, ami várható, ami naponta ismétlődik, az néma. Csak a véletlen szól hozzánk."Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

  Kepes Sára: ÖNÉLETRAJZ Voltam mérgelődő kisgyerek, dühös, mert túlmagasra nőtt az asztal, hol kiváncsi váza állt ugrásra készen s leszek múltján fogatlanul rágódó mihaszna.

Vas István - A hangEgyszerre minden oly természetes megbénító, ujjongó félelem. Csak áll, a fénnyel átszőtt ködbe les. Vár. Megmozdul. Nem, nincs ott semmi sem. Szégyenkezik. Elindul hirtelen. A szél megint hűlő szívébe fúj. Fellélegzik: nem, nincs ott senki sem. És fájni…