Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk,…

153Az emlékekről és a csodálatosrólSoha nem érthetem meg, miért életem legszebb emléke a pillanat, mikor - tízéves lehettem - egy téli délután beléptem anyám sötét, üres hálószobájába, s a küszöbön állva megpillantottam a bútorok politúrján és a kályha csempéin az…

Fábri Péter: Vita aeterna       Ne nézd, hová vezet, s mi fájdalomba visz szeretni bárkit is, kivel e földi körhintán csak úgy véletlenül, s oly szükségképpen találkozol! Te állsz, ő szembejön, röpíti őt a gép, arcodba néz, kapaszkodik, és jól tudom:…