Mondj kevesebbet, mint amennyit érzel. A biztosnál is mondj kevesebbet - még, ha kopárrá lesz is a látszat így; hogy a keserű csalódásban oly gazdag világ édes-csalódás-állománya (olykor és esetleg) gyarapodhassék. Ezt csakis a Kevesebb által érheted el.…

    Ha szívem bomlott, bús malom S várok rémes pozdorja-sorsra: Jön hirtelen egy nyugalom. Ha így szólok: már mehetek, Nem jöhet már új, sem jó, sem rossz, Ütő vágy éri szivemet. Az élet már adott sokat, Bódítót, furcsát és keservest, De még valamit tartogat.

Valahogy úgy, mint a csecsemők: iszom, iszom és szomjazom, megkívánok és elunok, fogok, megszorítok és elejtek, elsírom magam, unatkozom, félek. Mindentől függök, de alig függök ö s s z e. Nagyon megörülök egy érintésnek. Vissza- borzadok egy másiktól. Nevetnem kell, nevetnem…

De vajon a nehéz valóban szörnyű, a könnyű pedig valóban csodálatos?